Ahhoz, hogy tudjuk, honnan jövünk és kik vagyunk, hogy meghatározhassuk a követendő utat és irányt, elengedhetetlen a múltunk ismerete. Ennek birtokában pedig a dicső tettekre és tragikus eseményekre egyaránt emlékezni kell, így az ellenünk elkövetett tömeggyilkosságokra is.
Ez utóbbira viszont nem azért, hogy bosszút lihegve megtoroljuk, hanem az időnként kegyetlen igazsággal való szembesülés és szembesítés, az áldozatok emléke előtti főhajtás, valamint a történtek okainak feltárása végett. Hiszen mindezek nélkül két nemzet megbékélése csak üres szólam marad, és az elfojtott érzelmek, ki nem mondott gondolatok által gerjesztett feszültség bármikor a szörnyű tettek megismétlődéséhez vezethet.
A normális élet és megítélés nincs veszve, csak elnyomja a mindenáron politikai győzelmet akarók hisztériája, a közösségi oldalakon, politikai pártokhoz közelálló újságok oldalain és a politikai önérdekből hazudozók kiabálása.
Nem szól másról az élet Romániában, mint egy folyamatos politikai harcról, ivarérett politikusok igyekeznek földbe döngölni egymást, hogy aztán az ország vezetést megkaparintsák. Miután sikerült ők se csináljanak egyebet elődeikhez hasonlóan, csak a székbe kapaszkodva, igyekeznek néhány évet átvészelni és megtenni mindent, hogy valamelyik bankszámlájuk dagadjon. Évek óta nem vezeti senki ezt az államot. Ahogy kinéz még egy ideig nem is fogja. Következnek a választások. Novemberben az államelnök választás, aztán a helyhatósági és parlamenti. Semmi esélyünk a normalizálódáshoz, hatalmi és politikai harcról fog szólni minden.