Oda kellene figyeljenek az erdélyi magyar politikusoknak, és az "akarnokoknak", akik politizálni akarnak a szlovákiai magyarok helyzetének alakulására. Vészjelzés lehet a felvidéki magyarok helyzete nekünk itt Erdélyben. Az osztódással szaporodó magyar pártok, a magyarok közti akarnokosság, és „ahány magyar annyi király” (idézve Czakó Gábort) és mindegyik meg akarja mutatni, hogy majd ő a Messiás és megoldja a magyar helyzetet, na meg egy kis magán vagyon szerzése, oda vezetett, hogy a 2020. február 29-én a parlamenti választáson, úgy tűnik, egyik pártnak sincs túl nagy esélye bejutni a szlovák parlamentbe.
Na meg aztán nem szabad figyelmen kívül hagyni a Momentumnak az európai balliberális káros propagandáját a Kárpát-medencében. Felvidéken Dónáth Anna jelent meg a liberális elképzelésükkel „...mert lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk." Erre már csak azért is oda kell figyelni, mivel Kolozsváron is megjelentek hasonló szöveggel, tehát ez már arra vall, hogy irányított magyarellenes tevékenységről lehet szó az egész medencében.

 

Következzenek a felvidéki tények: 

Hová tartasz, felvidéki magyarság? (Mandiner)

Szlovákiában hosszú évek után veszélybe került a magyarság parlamenti képviselete, és nagyon úgy tűnik, a magyar erők a különféle érdekek és személyi ellentétek mentén végleg szétforgácsolódnak. Összeállításunkban végigvezetjük az olvasót a felvidéki magyar politikai útvesztőin, hogy tisztán láthassuk: mi vár a magyar szavazókra a februári választásokon.

 

A magyar érdekképviselet hőskora

Ahhoz, hogy megérthessük a jelenlegi szlovákiai magyar belpolitikai helyzetet, huszonöt évet kell visszanyúlnunk az időben. A rendszerváltás után több esemény célozta meg a felvidéki magyarság egyesítését bizonyos lobogók alatt, azonban jelenleg ötfelé (ha nem hat vagy hét) forgácsolódnak a magyar szavazatok. 

Az 1994-es szlovákiai parlamenti választásokon koalícióban indult a három felvidéki magyar párt: a Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom, a Bugár Béla által irányított Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), illetve az A. Nagy László nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt. Az akkori törvények szerint a bejutási küszöb koalíciók esetében 7% volt. A választáson 35%-ot szerezett a Mečiar-féle HZDS, a magyar koalíció pedig 10%-kal bejutott a parlamentbe. 1997-ben a kormány (a HZDS, a Munkásszövetség, illetve a Szlovák Nemzeti Párt) a választási törvény megváltoztatását tűzte ki célul, az elsődleges tervezetek szerint három párt koalíciójának esetén a bejutási küszöb 15% lett volna. A törvényt 1998. május 20-án fogadta el a parlament, két párt koalíciójának esetén a tervezettel ellentétben maradt a bejutási küszöb 7%, azonban a veszély ráébresztette a pártok képviselőit (köztük az addig egyesüléselleneseket), hogy

a széthúzó magyar politikai erőknek egyedül a felvidéki magyarság látja majd kárát.

A törvény elfogadása előtti időkben egyébként a Mečiar által irányított kormány bevezette a kizárólag államnyelvű bizonyítványokat, illetve végrehajtotta a közigazgatási reformot, amely rendkívül hátrányosan érintette a magyarságot, így szinte minden járásban szlovák többséget eredményezett, másrészt pedig megszüntette az addig természetes kistérségeken alapuló körzeteket.

 
Csáky Pál és Bugár Béla

 

A Mečiar-kormány nacionalista és magyarellenes intézkedéseit látva nem is gondolhattak másra a magyar parlamenti képviselők, így 1998. június 21-én a három politikai csoportosulás egy pártba tömörült, és megalapították a Magyar Koalíció Pártját (MKP), melynek elnöke Bugár Béla, az MKDM korábbi elnöke lett. Ezen a választáson 9%-kal került be a szlovák törvényhozásba az újdonsült, tisztán etnikai alapon politizáló formáció. A párt sikerei közét tartozott a kisebbségi nyelvhasználat elfogadtatása, illetve 2004-ben a komáromi Selye János Egyetem megalapítása, amely Szlovákiában egyedül teljesen magyar nyelvű képzést kínál. 

Az MKP szétszakadásának kis krónikája

2006-ban a szavazatok 11,6 százalékát szerezte meg a párt, ám ellenzékbe kényszerült, ekkor a Robert Fico által vezetett Smer alakíthatott kormányt a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS), és az utolsó ciklusát a parlamentben töltő HZDS-el. 2007-ben az MKP tisztújításán Csáky Pál, Szlovákia korábbi miniszterelnök-helyettese, illetve az MKDM volt alelnöke szerezte meg az elnöki széket az MKP-n belül Bugár Bélával szemben. Érdekesség, hogy Bugár korábban hét évig volt a szlovák parlament elnöke, nyolc évig vezette az MKDM-et, Csáky pedig kétszer indult az MKDM tisztújításán Bugár ellenében, mindkétszer alulmaradt. Ekkorra az MKP két cikluson keresztül volt a kormánypárt tagja, gyakorlatilag bebizonyította, hogy a magyarokra is lehet számítani a felelős kormányzásban. Az MKP-n belüli kampány sárdobálása pedig rányomta a bélyeget a későbbiekre: Bugár Béla azzal támadta Csáky Pált nyilatkozataiban, hogy szövetkezik Durayval, ez pedig a nemzeti-konzervatív eltolódáshoz vezet, illetve szerinte a 2007 utáni időszak mérgezett volt a felvidéki magyarság életében: árulózások, ellenségeskedésekkel telített kommunikációt folytatott az MKP, míg Csáky Bugár szlovákiai magyar oligarchákkal való kapcsolatára hívta fel a figyelmet. 2009-ben Simon Zsolt, volt agrárminiszter kilépett az MKP frakciójából és a pártból, majd egy héttől később, április 22-én Bugár Béla, A. Nagy László, Gál Gábor és Bastrnák Tibor is jelezték, elhagyják a frakciót. 

Bugárék később bejelentették: létrehozzák a Most-Híd nevű pártot, mely az eddigiekkel ellentétben nem etnikai alapon kíván szerveződni és politizálni, hanem párbeszédet szeretne generálni a szlovákok és a magyarok között, és etnikum helyett elvek mentén határozza meg magát. A pártot júliusban meg is alapították. Az első megmérettetés hamar jött: 2010. június 12-én parlamenti választásokat tartottak Szlovákiában. A Most-Híd 8,12 százalékkal 14 képviselőt juttatott a törvényhozásba, míg az MKP 4,33 százalékkal egyet sem, ugyanis nem érte el az ötszázalékos bejutási küszöböt. A bukás után a kongresszus Berényi Józsefet bízta meg a párt vezetésével, miután Csáky Pál teljes vezetőségével lemondott.

Nem lövünk le nagy poént, ha eláruljuk:

az MKP azóta sem került be a parlamentbe, és ahogy a helyzet kinéz, jövőre a Híd sem fog.

De ennyire ne fussunk előre. 

A Híd, ami nem kötött össze magyart a magyarral

A 2010-es választások után patthelyzet állt elő Szlovákiában: a Fico által vezetett Smer – habár a szavazatok 34%-át behúzta –, a jobboldali erők (SDKÚ, SaS, KDH és a Híd) esetleges koalíciója nyolccal több mandátumot számlált volna. Az akkori államelnök, Ivan Gašparovič mégis Ficot bízta meg kormányalakítással, akinek ez nem sikerült, így a jobbközép koalíció jelöltje, Iveta Radičová lett a miniszterelnök, július 6-án szignózták a pártok a tiszavirágéletű megállapodást.

A magyarokat érintő ügyekben nem történt nagy előrelépés,

az előző Fico-kormány egyik utolsó rendelkezését, aminek értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az a személy, aki felveszi egy másik országét, nem sikerült visszavonni. A törvény válasz volt a Magyarországon bevezetett egyszerűsített honosításra, azonban ne feledkezzünk meg róla, hogy éppen kampányidőszak volt Szlovákiában, ahol egy-egy magyarozás néha százalékokat érhet a választásokon. 

 

 

2012. március 10: ég Krasznahorka vára. Rossz ómen. 

2011. október 11-én Radičová bizalmi szavazással kötötte egybe a 2009-ben bevezetett euró mellé járó egyik kötelezettségeként ratifikálandó EFSF jogköreinek bővítését (aminek lényegében az a célja, hogy az eurozóna bajban lévő országait hitellel segítse). A kormánykoalíció négy pártja közül három igennel, míg az SaS nemmel szavazott, ezzel el is dőlt Radičová sorsa.

Két hónappal később, december 21-én kibukott a Gorilla-botrány, ami a soron következő parlamenti választás előtti időszakot tematizálta. A Gorilla-botrány a szlovák titkosszolgálat (SIS) által végrehajtott Gorila, illetve Gorila 1 fedőnevű akciók lehallgatásainak leiratainak nyilvánosság elé kerülése. A hanganyagok 2005 és 2009 között készültek, és a Penta befektetőcsoport egyik tulajdonosát, Jaroslav Haščákot hallgatták le, a téma pedig rendszerint a csoport lobbitevékenysége volt. Az MKP neve is többször szerepel az iratokban, a Nyugat-Szlovákiai Energiaszolgáltató privatizációját MKP-közeli emberek végezték, illetve ezzel kapcsolatban felbukkan Világi Oszkár neve is, aki jelenleg a Slovnaft vezérigazgatója, illetve a DAC fociklub tulajdonosa. Emellett egy másik ügylet, a Transpetrol 3,5 millió dollárnyi jutalékának elosztása is terítékre került, itt Czucz István, a vállalat akkori igazgatója szerepel az iratokban. Érdekesség, hogy Haščák felveti Ficonak egy Smer-KDH-MKP koalíció lehetőségét, amit a Smer elnöke azzal utasít el, hogy a KDH (kereszténydemokraták) irányíthatatlanok, míg

a magyarokkal történő koalíció miatt sokan hagynák el a nemzeti politizálást folytató Smert, és csatlakoznának a Ján Slota-féle SNS-hez.

Érdekesség egyébként, hogy a hanganyagot 2018-ban megtalálták a Kuciak-gyilkosság megrendelésével is vádolt Marián Kočner széfjében. 

A Gorilla-ügy nem csak a szlovák, de a magyar pártok kampányát is befolyásolta, az MKP a Hidat vádolta, hiszen a botrányban érintett MKP-sok közül már senki nem volt tagja a pártnak, ellenben Bugár neve felmerül az iratokban. 

Éppen a választások napján, március 10-én égett le a krasznahorkai vár, ami nem tűnt jó ómennek. Végül a Híd 6,89%-ot, az MKP pedig 4,28-at szerzett. Előbbi 13 mandátummal jutott be, utóbbi pedig ismételten nem. Kormányt a győzelmet arató Robert Fico vezette Smer alakíthatott, aki a szavazatok 44%-át szerezte meg, így 83 képviselőjük ülhetett be a százötven tagú parlamentbe. A választási bukás után a Magyar Koalíció Pártjának nevét az őszi kongresszuson Magyar Közösség Pártjára változtatták, illetve az alapszabály módosításával egy egyszerűsített tagfelvételt tettek lehetővé. A 2012 utáni időszakban

az MKP egy autonómiatervezettel kampányolt, ezt aztán sikerült két éven keresztül húzni-halasztani,

végül 2014. december elsején publikálták, és 2015-ben a Martosi Szabadegyetemen Őry Péter, az MKP politikusa bemutatta azt. Eközben a Híd az EPP tagja lett, bár ez sem ment simán, hiszen az MKP akadályozta a másik szlovákiai párt csatlakozását, ahogy az RMDSZ és a Fidesz is. 

Mindeközben – 2013-ban – bejelentették a harmadik magyar pártot Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) néven. Már az aláírásgyűjtésnél gondok adódtak, így a Fehér Csaba által vezetett leendő MKDSZ megegyezett a Szlovákiai Vállalkozók Pártjával, és átnevezték a vállalkozók pártját. Az MKDSZ együttműködést akart elérni mindkét magyar párttal.

A 2014-es szlovákiai elnökválasztáson (itt ugyanis közvetlen választás történik a személyére), amely Andrej Kiska győzelmével végződött a második körben Robert Fico ellen,

az MKP saját jelöltjét is indította a választáson, aminek így magyar szereplője is lett: Bárdos Gyula,

a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) elnöke lett az államfőjelölt. A Híd ezen a választáson Pavol Hrušovskýt támogatta. 

Az ezt májusban követő EP-választásokon indult a legújabb MKDSZ is, és 0,2%-ot szerzett. Az MKP 6,53%-ot, míg a Híd 5,83%-ot szerzett, így mindkért párt 1-1 képviselőt ültethetett az európai szintű testületbe. 

 

 

El tudja képzelni a kormányt Smer nélkül? Mi igen – a Híd plakátja

Botrányok itt és botrányok ott

2016-ra egyre égetőbb lett az MKP-nak a parlamenti küszöb átlépése, hiszen a Magyar Kormány őket tekintette (és tekinti azóta is) felvidéki partnernek, míg a Hidat nem, másrészt parlamenten kívül sokkal kevesebb juttatásban részesül a párt, ami hosszú távon akár megszűnéshez is vezethet. Ekkoriban a Híd a Smerrel való kormányzás teljes elutasításával kampányolt – amit egyébként megszegett –, az MKP háza táján pedig olyan történések borzolták a kedélyeket, mint Halász Béla eltávolítása a párt listájáról. A jelölt – nem egyeztetve a pártvezetéssel, sem a kampánystábbal – egy óriásplakátot helyeztetett ki Pozsonyban, amin ez állt: „én kimondom: autonómia“ – akit emiatt eltávolítottak a listáról. Az MKP egyébként mindent megtett az újítás érdekében: a lista első harminc helyén csak négy olyan jelölt volt, aki korábban parlamenti képviselő volt, megszólították a felvidéki civil szférát is. Hiába kampány, a 2016. március 5-i eredmények meglepőek és megdöbbentőek voltak. Ahogy az azt követő időszak is.

A magyar pártok közül a Híd 7,33%-ot szerzett, az MKP 4,05%-ot, így nem jutott be, az MKDSZ pedig 0,09%-ot. A szlovák pártok közül visszaesett a Smer (28,28%), de visszajött a parlamentbe a Szlovák Nemzeti Párt, és a választások előtt alapított, Boris Kollár vezette Sme rodina (Család vagyunk) 6%-ot szerzett. Azonban nem csak a Híd kampányolt a Smer ellen, és állt később össze vele: a Sieť nevű, 2014-ben alapított párt is erre a sorsra jutott: a fiatal párt épphogy megugrotta a parlamenti küszöböt 5,61%-al. Koalíciót végül a Smer az SNS-szel, a Sieť-tyel, és a Híddal közösen alapított. A Híd szerint azért volt erre szükség, mert a jobboldali kormánykoalíció nem lenne kellően stabil, és ezzel megszüntetnék az egypárti kormányzást, illetve így szavatolhatóak a magyar kisebbség jogai.  A bejelentés hírére – és a rossz nyelvek szerint mert a korábbi agrárminiszter nem kapott volna tárcát – Simon Zsolt kilépett a Hídból.

Mindezek után 2017-ben végre sikerült rendezniük a kétnyelvű vasúti táblák ügyét, elérték, hogy a kisebbségek által lakott településeken kihelyezzék azok nyelvén a helységnévtáblákat. 55 táblát helyeztek ki, 54-et magyarul, egyet pedig ruszinul.

 
Kimondta: autonómia – Halász Béla magánakciója

 

2018. február 21-én következett a botrány, ami a Gorillánál jobban is megrázta az országot: Ján Kuciak, fiatal újságíró meggyilkolása. A szálak egészen az ország vezetéséig nyúltak, és nyúlnak is, ugyanis folyamatosan kerülnek nyilvánosság elé a gyilkosság megrendelésével vádolt Marián Kočner üzenetei,

amelyek nem csak Bugár Bélát, de a teljes szlovák államvezetést érintik.

A Kuciak-ügy már csak terjedelme és hatásai miatt is megérdemelne egy különálló, nagyívű cikket, így ezzel itt konkrétan nem foglalkozunk, csak a felvidéki magyar politikumot érintő részeivel. A botrány kirobbanása után Bugár Béla nyaralni utazott a Maldív-szigetekre. Mint utólag kiderült, Marián Kočnerrel találkozott, illetve a találkozásokon részt vett Czucz István is, akit a Híd oligarchájának tartanak. A nyilvánosságra jutott üzenetek szerint Kočner elmondta Bugárnak, hogyan mentené meg a koalíciót, majd Bugár megszakította nyaralását, és hazautazott. A kormánykoalíció is megsínylette a válságot, kénytelen volt lemondani Robert Fico miniszterelnök és a belügyminiszter, Robert Kaliňák is. A távozásokat aligha magyarázhatnánk a rossz lelkiismerettel, leginkább a többhetes tüntetéssorozatnak köszönhetőek. 

2018 őszén Simon Zsolt bejelentette, hogy megalapítja a Magyar Fórum nevű pártot, azzal indokolva, hogy a Hídra már nem fognak szavazni a felvidéki magyarok a Smerrel való koalíció és a botrányok miatt, az MKP pedig egyszerűen képtelen megszólítani a választókat. Ezzel négyre emelkedett a felvidéki magyar pártok száma. 

 
Tüntetés Pozsonyban Ján Kuciak meggyilkolása után

 

2019. március 27-én újabb kellemetlen helyzetbe került a Híd, a párt frakciója véletlenül megszavazta, hogy május 15-től akár 7000 eurós büntetés legyen kiróható Szlovákiában más országok himnuszának az énekléséért, amennyiben nincs jelen az adott ország küldöttsége. A Híd szerint a koalíciós tanács ülésén még nem volt bent a himnusztiltó félmondat a törvényben, a tervezet vitáján pedig nem voltak ott, ezért nem tudtak róla, hogy bekerült, végül bocsánatot kértek. Andrej Kiska államfő később visszadobta a törvényt, előbb azonban megkérte a képviselőket, máskor olvassák el, hogy miről szavaznak. A képviselők ismét elfogadták a törvényt, ám még aznap a Híd módosító javaslatot nyújtott be, így megszűnt az amúgy demokráciában elképzelhetetlen helyzet.

Abszurd az abszurdban, hogy a himnusz egyik beterjesztője, Dušan Tittel a következő szavakkal indokolta a törvény szükségességét:

a DAC stadionjában a csapat 9 ezer szurkolója énekli a magyar himnuszt, ami szerinte nem jó érzés.

Alig több, mint egy hónappal később az Európai Parlamentbe választottak képviselőket. A Híd leszerepelt, 2,59%-ot szerzett, az MKP 4,96%-ot, ami azt jelentette, hogy 396 szavazattal lemaradt a bejutási helyről. Az MKDSZ 0,23%-ot szerzett. 

Amikor a Momentum is megjelent...

Beindult a dömping. 2018 nyarának végén Mózes Szabolcs, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója, újságíró – portálunk publicistája –, és Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke bejelentették, hogy új mozgalmat indítanak az egységes magyar lista érdekében, hiszen a felvidéki magyarságnak jelenleg csak így van esélye a parlamenti képviseletre. A Hídból szinte azonnal kilépett Nagy József, a párt korábbi brüsszeli képviselője, és csatlakozott az Összefogáshoz. A pártot bejegyezték, így minden akadály elhárult ahhoz, hogy közös listán induljanak a felvidéki magyar pártok képviselőjelöltjei. Azaz majdnem minden.

Néhány napja, november 8-án mutatkoztak be a PS-SPOLU szlovák párt magyar jelöltjei. Sokan már a magyar platform megalakulásánál attól féltek, hogy így búcsút inthet a felvidéki magyarság az etnikai alapú képviseletnek, ha a szlovák pártoknak sikerült becsatornázniuk a magyar szavazatokat. A választások után kiderül, mennyire volt hatékony a szlovák párt részéről, az azonban biztos, hogy nagy felzúdulást váltott ki a Momentum meghívott politikusa, Donáth Anna felszólalása, a „...mert lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk." 

Szeptember óta dübörögnek az egyeztetések. A nyáron már kudarcot valló Híd-MKP tárgyalások is újjáéledtek, immár az MKDSZ bevonásával, amik azonban nem hoztak tényleges eredményt. Ezek után ötpárti egyeztetések kezdődtek, amik szintén nem vezetett semmire, sőt, azóta szinte biztos, hogy két formációban indul majd a felvidéki magyarság. Az MKP, a Magyar Fórum, és az Összefogás közös minimumként határozta meg, hogy ki kell zárni a koalíciós lehetőséget a Smerrel. A Híd javaslata alapján viszont egy másik szlovák párttal, az Igor Matovič vezette OĽaNO-val sem kellene együttműködni. Ennek a javaslatnak az lett volna a következménye, ha az ötpárti lista bejut, lényegében senkivel nem tud majd kormányra kerülni. Az MKDSZ a kérdésben nem foglalt állást, azonban állítják, minden esetben konszenzusos megoldás szükséges, így felálltak a tárgyalóasztaltól, akárcsak a Híd. Az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás közös platformjának a neve pedig Magyar Közösségi Összefogás lesz, míg a Híd és az MKDSZ tárgyalásokat folytat, megszólították a Dobrá voľba (Jó választás) nevű pártot, akik azonban elutasították a Híd közeledését. 

A rohamosan közeledő választásra való tekintettel a pártok nyilvánosságra is hozták a jelöltlistájukat. Az Összefogás listáját Bárdos Gyula, korábbi államfőjelölt, a CSEMADOK elnöke vezeti, ezután pedig az első húszban tizenkét MKP-s jelölt kapott helyet az Összefogásos és magyar fórumos jelöltek mellett. A Híd és az MKDSZ listáját Érsek Árpád, jelenlegi közlekedésügyi miniszter vezeti (meg kell emlékeznünk híres lakossági fórumáról, ahol a sorompók és a balesetek összefüggéseiről elmélkedik), a második Bugár Béla pártelnök. A százötven jelölt tizede az MKDSZ tagja, közülük az első Fehér Csaba, a párt elnöke, aki a tizedik helyen indul. 

Helyzetkép a februári választások előtt

Itt tartunk most. Február 29-én parlamenti választás, és úgy tűnik, egyik pártnak sincs túl nagy esélye bejutni a szlovák parlamentbe. A legutóbbi felmérések a Hidat 3,9%-ra, míg az MKP-t 3,1%-ra mérik. Ha hozzávesszük az apró pártok (tized)százalékait, akkor sincs meg az 5%. Az 1991-től 2011-ig 110.000 fős fogyatkozást megélő felvidéki magyarság ennél alighanem többet érdemel. Nagy kérdés a jövőt illetően, hogy a szlovák pártok magyar platformjai mennyire képesek bevonzani a magyar szavazókat: ha hatékonyan, akkor az etnikai alapú politizálásnak leáldozott Szlovákiában. 

Mindenesetre megeshet, hogy a politikai csatározások közepette 2020-tól nem lesz a felvidéki magyarságnak parlamenti képviselete. Először akkor, másodjára pedig a 2021-es népszámláláskor szembesülünk majd a megdöbbentő adatokkal. Azokkal meg nehéz vitatkozni. 

Szerző: Leczo Bence

Forrás: mandiner.hu

Nyitóképünkön Matthäus Merian Pozsony látképe című metszete látható.

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog