Ez a monumentális épület azonban kezd egyre instabilabbá válni, már csak idő kérdése, mikor roskad össze, ugyanis a BLM fémjelezte utcai agresszióba és nyílt terrorba átcsapó tüntetéshullámok, a kialakult káosznak legitimációs alapot adó markánsan fehér-ellenes és a történelmi múlt eltörlésére irányuló kultúrharc, mely már az oktatást, művészetet, és médiát is áthatja, olyan veszélyes folyamatokat indított útjára, melyek hosszú távon az amerikai nemzeteszme – s az abban megtestesült értékek – eltűnéséhez vezethetnek.
A megmozdulások hevében egyre nagyobb teret nyer a baloldali radikalizmus. Hogyha a BLM kiharcolt dominanciája következtében megindult kultúrharcot, a szobordöntögetéseket, az agresszív barbarizmust elemezzük, akkor akár egyértelmű hasonlóságot fedezhetünk fel a BLM és a történelem más totalitárius mozgalmai, pártjai, politikusai között. Ilyen árulkodó jel például a meggyilkolt áldozat mitizálása, saját hősi halottként való beállítása, kultuszépítés a mozgalom körein belül a személye körül, lényegében egy torz kép alkotása a vértanúnak kikiáltott személyről és ezáltal az általuk elkövetett erőszakos bűncselekmények relativizálása vagy a múlt eltörlésének szándéka, a nemzet történelmi örökségének meggyalázása, eltorzult, progresszív identitást léptetve a helyébe.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Neokohn.
