Kategória: Jegyzetek

Kísértet járja be a Kárpát-medencét. Jászi Oszkár kísértete, aki 1918-ban Magyarország föderalizálását ajánlotta fel az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek, a maradásért cserébe. Kinevették, visszautasították. Joggal. Jászi Oszkár ugyanis, az internacionalizmus és az elvont eszmék szellemi falanszterében élve, azt hitte, hogy a liberalizmus fontosabb a nemzettudatnál. Amikor a valóság arcul csapta, már túl késő volt. Egy ország ment rá. A történelem persze ismétli önmagát, Jászi szellemi unokái ismét közénk furakodtak az internacionalizmus és a liberalizmus untig ismert jelszavaival ágálva.

 

A minap Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke Kolozsváron járt, ahol a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltje mellett tört lándzsát, jól tudván, hogy magyar jelölt is indul a választáson. Hiába, van, akinek az eszmebarikádok építése fontosabb a nemzetépítésnél. Persze, miután közfelháborodásra Fekete-Győrt tetemre hívták, azzal védekezett, hogy magyar jelölt úgysem juthat tovább az elnökválasztás második fordulójába. Ez talán a legfelelőtlenebb mondat, amit magyar politikus mondhat, hiszen magyar pártokat, politikusokat támogatni erkölcsi kérdés is. Minden ellenkező tett veszélyes precedens és színtiszta provokáció.

A Momentumnak természetesen igaza van: Romániának sohasem lesz magyar pártból megválasztott magyar elnöke. Igaz, éppen egy magyar származású, ám a magyar nemzettel finoman szólva felemás viszonyt ápoló miniszterelnöke van, és minden bizonnyal az erdélyi szász származású államelnöke nyerte meg a tegnapi elnökválasztás első fordulóját. De ők nem a kisebbségüket, hanem a nacionalista román államot képviselik. Azt az államot, melynek egyik tisztviselője, a dormánfalvi román polgármester kitüntette az úzvölgyi katonatemetőt erőszakosan elfoglaló, bajkeverő román provokátorokat. Jelenleg ez az erdélyi valóság, nem a román testvérpárt álságos ígéretföldje. Magyar jelöltre pedig azért kell szavazni, mert az RMDSZ így szimbolikus és valódi tőkét tud kovácsolni a választásból, hiszen minden választás egyfajta népszámlálás is. A magyarok ekkor mutatják meg közösségi erejüket, ekkor adják tudtára a többségi román társadalomnak, hogy ők is léteznek és egyenlő jogokat követelnek. Ha nincs mögötted tábor, senki nem vesz komolyan. Persze lehet ideológiák által vezérelve élni, szavazhatunk elvekre, sutba vágva a nemzeti hovatartozást, csakhogy ezernyi példa bizonyítja, hogy ez az első lépés az önfeladás jó, liberális szándékkal kikövezett, nemzethalálba vezető útján.

Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője pedig egyenesen önfeladásra hívta fel a felvidéki magyarokat, amikor a Progresszív Szlovákia liberális párt rendezvényén azt mondta, hogy „lehetünk úgy felvidéki magyarok, hogy közben büszke szlovákok vagyunk”. Eltelt száz év, és még mindig nem értik. Ez a liberális élcsapat nem élt szórványvidéken, nem érzik át a mindennapokat, amelyek fölött Damoklész kardja függ. Nem értik, hogyha nincs magyar párt, akkor egy magyar többségű faluban nem lesz magyar az igazgató, mert nincs olyan erő, amely ezt ki tudná harcolni; vagy nem kap támogatást egy magyar falu, hogy korszerű óvodát, napközit építsen, mert máshová áramlik a pénz. És ennek csak az lesz a közvetlen következménye, hogy kevesebb gyermeket vállalnak az emberek, a magyar nyelven oktatandó tantárgyakat – tanárhiányra hivatkozva – pedig román tanárok románul oktatják majd a tanulóknak, mert nincs kontroll. Nincs szavunk. Az pedig, hogy önként adnak majd, mert az elveik kötik őket, eléggé öngyilkos feltételezés. Ezek a mindennapjaink. És ehhez nincs szükségünk Jászi unokáinak jó tanácsaira.

Pataki Tamás

 

Magyar Nemzet