Pontosan így szólt rám egy szigorú kritikusom. Szerencsére Orbán megmagyarázza, miért „süllyed idáig”: azért, mert annyian mondanak székely viccet rosszul, hogy megfájdult a feje a sok rosszul elsült vagy el sem sült vicctől.

Szögezzük le már az elején: erősen jól teszi, hogy vicceket ír (meg). Merthogy a viccírás is egy műfaj, amit lehet jól vagy rosszul csinálni. Amúgy mára közhely, de azért elmondom: egyesek szerint a magas irodalom a különféle műfajokban alkotott művek csúcsait jelenti, tartozzon akár a lét-, meta-, transz-, poszt- stb., erősen arisztokratikus vétetésű, kevesekhez szóló irodalomhoz, de akár a ponyvához (lásd Rejtő Jenő), a fantasyhez (Rowling, Tolkien) vagy a sci-fihez (Asimov).

Most pedig nézzük, sikerrel rúgta-e be a viccírók társaságának ajtaját, felvette-e a versenyt például Naszreddin hodzsával, a szakma teljesen homályos eredetű (afgán, iráni, török, üzbég), ám erősen tromfolós királyával.

Én aszondom: igen. OJD székelyei a lét abszurd/nonszensz könnyűségére esküsznek, ez az a jellemző, ami megkülönbözteti őket minden más népek vicceitől (mert ugyebár vannak, akik a pénz hiányán keresztül tekintenek a világra – lásd a skótokat, mások a pénz meglétén keresztül – lásd a zsidókat: mindenkinek van egy jól meghatározott attribútuma). Legalábbis az OJD-féle válogatásból ez derül ki.

„– Komám, egy fél disznó kéne-e?

– Ejszen nem, komám.

– S há métt nem?

– Met az ólban eldőlne.”

Kizárt, hogy a koma ne értené, a komája egy fél levágott disznót akarna megvetetni vele: még csak azért is félreérti, mert mit ér az élet, ha nem állítunk mindent a feje tetejére. De vannak olyan viccek is, melyek a groteszken és abszurdon jóval túlmutatnak, és a székely metafizikába, azaz patafizikába vezetnek minket:

„Eltévednek a városi kirándulók Kápolnásfalu mellett. Meglátnak egy öregecskét, odasündörögnek.

– Segítsen, urambátyánk! Légvonalban mennyire van innen a falu?

– Légvonalba’? Úgy vagy nyóc kilométer, de tudok egy rövidítést.”

Alighanem Bolyai Jánosnak is elmesélhették ezt gyermekkorában, s ő komolyan vette, hogy a légvonalnak igenis létezik rövidítése, majd felfedezte a nemeuklideszi geometriát. Szóval vigyázzunk arra, mit mondunk, mert ki tudja, mi sül ki belőle.

És éppen ez a lényege a székely viccnek: úgy nézni a világra, mintha az minden egyes nap teljesen más, ismeretlen lenne. A gyermek, aki így nőtt fel, meggazdagodni nem fog, az biztos (mivel nincs az a gazdasági rendszer, amely időben követni tudná az ő gondolkodását – hogy másnap kiderül, a székelynek volt igaza, rendben van, csakhogy az akkor már éppen újra másképp néz a világra), de legalább élvezni fogja az életet.

OJD vicceinek semmilyen tanulságuk nincs, nemhogy erkölcsi üzenetük. És ez a jó, mert belefáradtunk, hogy mindenki tanítani akar minket:

„A székely favágó két évtizeden keresztül vágja a fát fenn a Hargitán, fészivel, fűrésszel, druzsbával, hétfő hajnaltól szombat estig, csak az Úr napján nem dógozik. Nem jár sehová, se bálba, se diszkóba, csak vasárnap hajt fel néhány sört a bodegában. A pénzt élire teszi, aztán eccer csak fogja magát, az egész kuporékot magához veszi, s Barassóba elmenyen, a kaszinóba.

Ott a ruletten a pirosra az utolsó lejig felteszi, ki es jő a fekete hetes, s a sok pénz mind elúszik. Mire az ember, szemrebbenés nélkül:

– Könnyen gyütt – könnyen es menyen.”

A könyvben pár echte OJD-szöveg is található (no meg két kurta vendégírás), többek közt a Madagaszkár-projekt, mely szerint a székelyek áttelepülnének a malgasokhoz, mert már eleget fagyoskodtak. Aki ott is fázni akar, mehet a hegyekbe. Egyedül a gyergyószentmiklósiak járnak majd rosszul, ők át kell adják a széki központot Gyergyóremetének, és át kell nevezniük a városukat, nyilván azt is Gyergyóremetére. Szóval van baj elég, a szentmiklósiak ezt még egyszer vissza fogják adni a szerzőnek.

A könyv illusztrátora az a Csillag István, aki már számos székely témájú könyvet gazdagított a rajzaival. Úgy érzem, sikerült megfognia a székely viccek világát: például a megcsalt férjről szóló vicc mellett egy olyan rajz szerepel, amelyben a férfi felemelt kezében tartja a meghökkent, fosó tehenet. Szürrealizmus ez, mindenki láthatja. Szereplői néha a bajszuk alatt somolyognak, mintegy kikacsintanak felénk, sugallván, ne vegyük túlságosan komolyan a világot. Merthogy azért van (a világ), hogy élvezzük.

Összességében egyetlen dologra mégis megtanít minket a könyv: arra, hogy a dolgok fejre állítása nélkül mit sem ér az élet. Nem is vidám: kacagós létben levés ez. Hamvas Béla szerint az éberségnek három formája van: a humor, az álom és a mámor. Hogy abból OJD vicceskönyve kettőt: a humort és a (bor nélküli) mámort szolgáltatja, az bizonyos.

forrás: országut.com

Orbán János Dénes: Melyben a gyakhatnékba belégebed

(Sánthítva)

Gelevőgyi cinka, métt vagy
tajdok meg mutuj?
Velem métt es nem monyókolsz,
csak nezel csúful?

Dühübogár, mind csak puffogsz,
takarod csecsed,
míg szűvem a gyakhatnékba
majd’ belégebed.

Ne buftiskodjál a petnek,
told le a bugyid,
monyókoljunk mert a likad
megpirisznyedik.