Valójában ki nyerte meg a hidegháborút?

Megosztás
FaceBook  Twitter


A berlini fal leomlása 1989-ben (Getty)



A múlt század nyolcvanas évének végén kezdődött majd 1991 decemberében befejeződött, huszadik század legsötétebb birodalmának, erőszak nélküli felbomlása.A Szovjetunió már hónapokkal korábban majdnem megszűnt, amikor az oroszok az utcára vonultak, hogy szembeszálljanak a kommunista keményvonalasokkal, akik átvették az irányítást Mihail Gorbacsovtól – emlékezik Daniel McCarthy a Spectator World oldalán.

 

 

A nyugati értelmiségi társadalom a hidegháború végét nem a nemzethez és a hithez való hűségnek, hanem a kommunizmus ideológiai vetélytársának, a liberális demokráciának állítólagos ellenállhatatlan vonzerejének tulajdonították. A hitük szerint a liberalizmus volt az emberiség igazi univerzális célja, amelyre a történelem mindvégig törekedett. Ennek a racionális hitnek a hirdetői nyugati értelmiségiekből került ki.

 

A liberális demokrácia, ahogyan azt a professzorok, szakértők és politikusok elképzelték, többet jelentett, mint az alapvető polgári szabadságjogok egy szuverén, demokratikus nemzetállamban. Ez egy olyan világot vizionált, amelyet nemzetközi intézmények és átható kereskedelmi megállapodások uralnak. Azonosulva ezzel az elképzeléssel, vagyis a nyugati elit irányadó elveivel az együttműködés a történelem élvonalához tartozást jelentette, ez jelentette a jövőt még a közel-keleti olaj-despoták számára is, amelyek a legmesszebb álltak a “liberális” vagy “demokratikus” jelzőktől” – írja McCarthy.


„Ahogy egy jó kommunistának nem kell munkásnak lennie, egy liberális demokratának sem kellett James Madisonnak1 lennie. Csak azt kellett teljesítenie, amit a klikk követelt.”


A hazafiság és a vallás nélkülözhetetlen volt a nyugatnak a kommunizmussal való szembenállásban, de a hidegháború vesztesei közé tartozott. Azok a konzervatív pártok és civil intézmények, amelyek egy nemzet vagy egy hit védnökei lehettek volna, az 1980-as évek végére olyan szorosan szövetkeztek a liberális demokrácia ideológiájával, hogy kulturálisan gyökerestül kiszorultak. A média a politikai irányítók, különösen az amerikaiak, elvetették a sajátos nemzeti érdekek gondolatát, az egyetemes jogok és a globális piacok javára. Az egész világ Amerika akart lenni, de az amerikai amerikaiak semmivel sem voltak jobbak, mint a nem amerikaiak.

 

Abban a pillanatban, amikor a hagyományos emberi hűség elsöpörte a kiürült kommunista elvet a szovjet szférában, egy új, erőteljes kitalált liberális ideológia porrá zúzta az amerikai szolidaritást és nemzettudatot. Legalábbis ez történt azon politikusok körében, akiknek azutca emberének érdekeit kellett volna megfogalmazniuk és érvényesíteniük, ehelyett a globalizmust hirdették.” – írja a szerző.

 

A cikk szerint liberális demokráciának azonban még nehezebbnek bizonyult ideológiát teremteni és exportálni, mint a kommunizmusét. Példaként említi Lengyelországot és Magyarországot, amelyek szerinte szabad államok, de nem liberális-demokráciák. Oroszország tekintélyelvű, Kína kommunista despota. Leszögezi, hogy ezek az országok gyökeresen különböznek egymástól, de mind olyan helyek, ahol a „felvilágosult nyugatiak” álmai szertefoszlottak.


Az ideológia nem helyettesíti a helyi hűséget. A szovjet birodalom emiatt pusztult el. A liberalizmus még nyugaton is hanyatlóban van, mert vezetői nem
képesek beismerni, hogy hitvallásuk elégtelen alapja a közösségnek és a közös életformának. Bizonyos értelemben a konzervativizmus nyerte meg a hidegháborút, mivel a nemzeteket megőrző erők felülkerekedtek a szovjet kommunizmus minden szentségtelen erejével szemben. De a konzervativizmus azon az úton van mikor elveszti talajt maga alólnyugaton. Ha a nemzeteket megőrző erők nem állnak helyre hamarosan, akkor a történelmünk végére fogunk érkezni. Summáz a cikk írója.

 Ez a cikk eredetileg a  The Spectator 2021. decemberi világkiadásában jelent meg. 



1
.)  James Madison (1751. március 16. – 1836. június 28.) az Amerikai Egyesült Államok 4. elnöke, az Alapító atyák nemzedékének tagja. Elnöki hivatalát két cikluson át, 1809 és 1817 között töltötte be. Madison az Egyesült Államok mindmáig legalacsonyabb elnöke vékony, állandóan betegeskedő, sötét ruhákat viselő férfi volt; mégis korának egyik legnagyobb politikusa. (Wikipedia)

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog