Az önszerveződés, mint közösségünk túlélési rendszere ( Gazdasági válság és a kivezető út 3. rész)

Ne tömjük a multik zsebét pénzzel, tegyük mi zsebre! (Gazdasági válság és a kivezető út 2. rész) folytatása.

Előző cikkek: Ne tömjük a multik zsebét pénzzel, tegyük mi zsebre! (Gazdasági válság és a kivezető út 2. rész)

A múltkori írásomat úgy feleztem be, hogy tanuljunk elődeinktől. Helyit vásárolok helyit fogyasztok mert helyin az eszem mozgalom előnyeiről és közösség építő szerepéről, ennek esetleges rendszerbe helyezéséről és működtetéséről szólt. A következőkben olvashatunk a kalákáról, mint hagyományról, túléléséről és ezek átmentéséről, napjainkba.

 

Az előző két cikkem lényege röviden, hogy a helyi értékek és a megtermelt pénz helyben tartása minél hosszabb ideig, így a haszon is ott marad amit más ésszerű célokra lehet használni. Egy ilyen rendszer nem egyik napról a másikra képes felvirágozni, de az biztos, hogy nem kell hosszú idő, hogy az eredménye érezhető legyen.

A „helyi termelőtől vásárolok helyit fogyasztok” mozgalmat kiterjeszthetjük az életünk szinte minden területére. A székelyek közt hagyományként fennmaradt a KALÁKA ennek a felélesztése (amely ma is él még tudat alatt, amint később erről szó esik) lenne annak a túlélésnek a motorja, amely a jelenlegi helyzetünkön átsegít. A szokás amely hagyománnyá vált sokszor esett át válságon, a kézdivásárhelyi Kállay Ferentz írja 1829-ben:

Régi Szokásaikat már a' Székelyek is kezdik elfelejteni > kivált mióta a* rendes Katonaság köztök felállott : Ezen az úton sok háborúkban idegen országokból népekkel megismerkedvén az utánozás is lábra kezdett köztök kapni, azonban még is a' köz rendnél fenn maradtak némely szokások, melyek nagy régiségre mutatnak. Ilyenek példának okáért a Székely Kaláka, melynél fogva a meghívás után a' szomszédok utca és falubéliek valakinek dolgozni mennek fizetés nélkül, hogy a meghívón vagy kalákát tartón hirtelen segítsenek.” 1


Időről-időre elfelejtődött de aztán fellángolt újra.

A kommunizmus elején vidéken, kistelepüléseken még élt a régi kaláka, házépítéskor, aratáskor, a falvak köztereinek tisztán tartásakor. Jött a kollektivizálás és kiölte, maradt még egy ideig a házépítéskor az egymáson segítés. Ez is alábbhagyott mikor már mindent az üzleteken- még a munkaerőt is szolgáltatásokon -keresztül lehetett beszerezni. Közösség összetartó erő volt, mikor a rokonság, családok együtt mentek „erdőlni”, fát vágni építkezéshez, tüzeléshez. A világháború előtt még a közbirtokosságok is a faluközösségé voltak, nem úgy mind most az újra alakultak, amelyek inkább cégként működnek, és kisebb csoportosulás kisajátítja.

Ma, amikor pénzért mindent vásárolhatunk, hipermarketekbe járunk, a kaláka szinte teljesen kihalt.

 Vagy mégse?

 Azt kell tudjuk, hogy a kaláka nem törvénybe ütköző.

 Manapság is létezik egymáson segítés adok kapok formában kisebb közösségekben rokonok, barátok között, kertet építenek együtt, egymásnak. Például a disznóvágás a rokonok együtt végzik, egy kis mulatozással befejezve és kóstolót adnak a segítőknek, ilyenkor a szegényebbek többet kapnak, a vissza segítés kötelező. Nagyobb horderejű összefogás a közösségen belül a keresztelő és esküvő, ma már pénzt adnak az ifjú pár elindulásához az életben, később kutya kötelesség vissza szolgáltatni, sok esetben generációkon át történik a visszasegítés. Az ifjúházasokat segítettek gyerekeit fogja az egykor egybekelt pár visszasegíteni. A keresztszülő választáskor fontos volt az, hogy a helyben lakó gyerekkori jó barát, testvér a majdani koma, komaasszony, akire szükség esetében feltétlenül számítani lehet.

Bizalom alapján működik a kisebb nagyobb kör, amelyik kialakul.

 Még egyszer mit is nevezünk kalákának?

Kalákának nevezzük a cserének azt a típusát, melynek során a háztartások munkát végeznek egymás számára, arra törekedve, hogy a cserében részt vevők mindegyike megközelítően egyenlően adjon és kapjon munkát. Tehát olyan rendszer, amely bizalmi alapon szerveződik.

Napjainkban is létezik néha csak a tudatalattinkban

Vannak, akik nap nap után jótékonykodnak, adnak ismeretlennek is, talán várva, hogy ők is kapjanak, ismeretlentől, bárkitől. Lehet ez csak egy „beengedem magam elé, hogy majd máskor más engem is beengedjen a sorba, vagy legyen parkolóhelye ha siet”.

Sokan vagyunk, akik szeretnek segíteni. Talán belső szükség, talán csak a közösséghez tartozás érzete. Faluhelyen a sütemény, kóstoló, ajándék adásnak viszonzási szabálya van és a nyilvántartás a kölcsönösség alapján történik és nem papírra leírva.

 A folytatásban következik:

 

Hogyan lehet rendszeresíteni az önszerveződést, kalákát?

Kaláka mint nevelő, oktató rendszer.

Jelenlegi helyzetben időszakosan a munkanélkülieken is segít a kalákarendszer.

Olyan vállalkozások jöhetnek létre melyekről a közösség álmodni sem mer.

Milyen gátlásokat kell feloldjunk a működéshez?

Hogyan lehet elindítani és működtetni egy ilyen rendszert?

 

Tóth László

  

1HISTÓRIAI ÉRTEKEZÉS A' NEMES SZÉKELY NEMZET EREDETÉRŐL, HAD I É S POLGÁRI INTÉZETEIRŐL (a' régi időkben) 1829 KÁLLA Y FERENTZ . Pensionált Kapitányauditor Kézdivásárhely

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog