Aristo: Az értelem Fénye

Kategória: Publicisztika

Áll az európai bál a magyar törvénykezés körül. Újból kezdődött a diktatúrázás és a jogok fölötti jajongás. Ez kapóra jött az EU többi idiótája számára is, ők is úgy érezhették, hogy visszataláltak a jól kitaposott útra és ismét elsüthetik szellemi petárdáikat.

 

"A politikus alapvető tulajdonsága – egy boldogabb korban – az alkalmazkodóképesség. Ez azt jelenti, hogy számba véve a körülményeket és a lehetőségeket, képes cselekedeteit, azokhoz igazítani. Ehhez persze szüksége van az adott helyzet felismerésére, a tettek és szavak annak megfelelő kiválasztására. Mindez valóságérzéket és – ami még fontosabb – intelligenciát igényel. Méghozzá – ha hihetünk Oxenstierna kancellárnak, II. Gusztáv Adolf miniszterének – nem is oly túl sokat. Ő mondta ugyanis: „Parva sapientia regitur mundus.” (Kevés bölcsességgel igazgatják a világot.) És tényleg.

A ROSSZ REAKCIÓKNAK PONTOSAN EZEN INTELLIGENCIA HIÁNYA AZ OKA.
A tömegdemokráciában a vezető politikusok kiválasztásában nem játszik különösebb szerepet az értelem. A legfontosabb kiválasztási szempont a lojalitás és a párthierarchia lépcsőfokainak szabályszerű végigjárása. Így lehettek/lehetnek európai „politikusok” érettségi nélküliek, alkoholisták, taxisofőrök és hegesztők, mint a jelenlegi svéd miniszterelnök. Nekik valószínűleg soha egyetlen saját gondolatuk sem volt, betanulták, amit a pártjuk mondott, és azt mondogatják minden körülmények között.

PERSZE NÉHA A VALÓSÁG VISSZAVÁG.
Az EU-parlamentbe kijutott magyar ellenzéki képviselők számára is mekkorát változott – hátrányára – a világ. Úgy nézett ki, hogy négy boldog évnek néznek elébe, magas fizetéssel. Nem kell semmit sem csinálni, csak az itthon nagy nehezen betanult szöveget kell unos-untalan elmondani, a diktatúráról, fasizmusról, jogállamról, és a lehető legtöbb helyen feljelenteni a kormányt. Az meg a bónusz, hogy ettől európai tényezőnek érezhetik magukat. Aztán egyszer csak történik valami, valami, ami eddig nem volt, és ezért nincs rá haladó válasz. Hirtelen mindenki egyedül marad, és magától kéne kitalálni, hogy mi a teendő.

EHHEZ VISZONT NEM RENDELKEZNEK SEMMIFÉLE KÉPESSÉGGEL, INTELLIGENCIÁVAL, TUDÁSSAL.
Ha megfigyeljük a honi ellenzék reagálást, azt látjuk, hogy a járvány kitörése után egy darabig tanácstalanul elhallgattak. Nem volt semmiféle érdemleges reakciójuk, hiszen a teljes repertoárjuk hasznavehetetlenné vált. Azt még ők is érezték ugye, hogy például az MTVA-ban fetrengeni vagy a parlamentben ordibálni, nem teljesen autentikus válasz a járványhelyzetre. Márpedig ők csak ezekre vannak felkészítve. Aztán, ahogyan teltek a napok, visszataláltak a Lenini útra. Nem tehettek mást, számukra ez az út az egyetlen.

Újból kezdődött a diktatúrázás és a jogok fölötti jajongás. Ez kapóra jött az EU többi idiótája számára is, ők is úgy érezhették, hogy visszataláltak a jól kitaposott útra és ismét elsüthetik szellemi petárdáikat. Az, hogy közben ismeretlen tartalmú és veszélyességű ragály van, na, az nem érdekli őket, vagy ha érdekli is, nem tudnak értelmesen hozzászólni. Kényszeresen játsszák az egyszer betanult, az értelmi képességeiknek pontosan megfelelő, szerepet. Öreg kutya nem tanul új kunsztot – tartja a mondás –, ám esetükben, úgy tűnik, a fiatal sem.

Mi pedig nézzük őket, és már nem is csodálkozunk."

 

A teljes cikk itt olvasható /aristo.pestisracok.hu/