Jánosi Dalma: Isten az asszonyra bízta a férfit és az emberiséget

Kategória: Publicisztika
Ki árulja el, hogy a nő lelkiségétől függ a család, a társadalom, sőt egy egész korszak embersége vagy embertelensége?
 

„Napjaink modern asszonyai, akik az emberiség jövőjét a kezükben tartják, az anyaméh hordozói, nem mindig tudják, mi is a valódi hivatásuk. Hogyan is tudnák megvívni korunk nemes harcát nemcsak egyéni boldogulásuk vagy személyes karrierjük érdekében, hanem az emberiség és az emberségesség fennmaradásáért. A globalizáció egyenruhájába öltöztetett modern asszonyok nincsenek mindig tudatában annak, hogy választhatnak, hanem gondolkodás nélkül, engedelmesen behódolnak a fogyasztói társadalom által rafináltan rájuk erőltetett szépségmodelleknek. Nem vitás, hogy Moszkvától Rómáig nők milliói ugyanolyan fehérneműk közül választhatnak, ugyanazon kozmetikai cég termékeivel cicomázzák magukat, ugyanolyan ékszereket viselnek, sőt gyakran ugyanolyan frizurát is hordanak.

Hová tűnt az az egyedülálló, személyre szabott báj, amelyet napjaink nőnemzedéke elfeledett, és amelyet a vezető divatcégektől és egyéb, vonzerőt rebegtető világmárkáktól remél szolgalelkűen visszaszerezni? Korunk nőnemzedéke leginkább a fogyasztói piac törvényeinek engedi át magát. Testük és lelkük vonalkóddal ellátott árucikké silányult. Műszempillák, szilikonmellek, bérbe vett anyaméhek, fogamzásgátló készítmények, hormonok lopják meg nap mint nap a nők valódi szépségét, méltóságát. Ki tudná megmondani, mekkora hasznot vágnak zsebre azok a lobbik, amelyek aljasul fosztogatják a nők igazi értékeit, és a kiábrándultság zsákutcáiba hajszolják őket. Nap­jaink asszonyai sopánkodva állandó harcban állnak a világgal. Felöltik a szivárványszínekben és ideoló­giáktól átitatott harci páncélt, hogy megszerezzék sértett jogaikat. Kétségbeesve követelőznek, hogy jobbat és többet érdemelnének ebben a modern világban.

Az 1968-os feminista forradalomtól kezdődően a nyugat-európai országokban élő nőket új ideológiával mérgezték. Kifinomult és okos taktikával felkínálták nekik, hogy harcoljanak a szabadságukért, nagyságukért, függetlenségükért. Azt a hazugságot hitették el velük, hogy fáradhatatlanul harcolniuk kell, hogy egyre jobban hasonlíthassanak a férfiakhoz. Nem a saját talentu­maik kiteljesedésén fáradoztak, hanem hogy a legtökéletesebb férfiak legyenek a munkában, az üzleti világban. Naivan abban reménykedtek, hogy ez a tökéletesség majd szabaddá és boldoggá teszi őket. Ez volt azonban a legnagyobb vereségük, hiszen elveszítették a nőiségben rejlő igazi kincset, amelyet az emberiség megmentéséért kaptak a Teremtőtől.

Ki súgja gyengéden napjaink megkeményedett asszonyai fülébe, hogy valójában a teremtés óta minden az ő kezükben van? Ki árulja el, hogy a nő lelkiségétől függ a család, a társadalom, sőt egy egész korszak embersége vagy embertelensége? Ki mutathat fényt az emberiség eltévelyedésének nehéz pillanatában? Ki bátorítja őket, hogy ne féljenek visszautasítani a nihilista fogyasztói diktatúra felszínes hazugságait, és a tiszta forráshoz, az esszenciához, az egyház tanítóhivatásához forduljanak az igazság keresésében?”

 
Az eredeti, teljes írást Magyar Hírlap itt olvashatja el.