Iskola: Az integrálás nevű hazugság

Az integrálás nem is hazugság. Valójában egy nem létező, az iskolákra ráerőltetett, álságos kifejezés, amelyhez semmilyen feltételt nem biztosított senki. Nem voltak átképzések, tanfolyamok, nem kaptak segítséget a pedagógusok. Egyszerűen csak megtörtént. Így mindenki szenved. Szenved az a gyerek, aki nem odavaló, mármint nem a „normál” általános iskolába, mert senki nem tudja, mit kellene kezdeni vele. Szenved a többi gyerek, mert a poklok poklát éli meg minden nap, amikor ezeket a gyerekeket elviseli. Kínlódik a pedagógus, mert nem tudja, hogy mit tegyen, semmiféle tárgyi feltétele, képzettsége nincs ehhez.

 

"Aki az integrálást kitalálta, nem gondolta végig, hogy egy osztályban vannak olyanok, akik szeretnének tanulni. Szeretnék jól érezni magukat egy tanórán. Szeretnének akár figyelni, fejlődni, haladni. De ezt pár gyerek egyszerűen lehetetlenné teszi. Vajon nekik nincs joguk a tanuláshoz? Nekik nincs joguk a személyes szabadsághoz? Vajon az ő érdekeik miért kerültek háttérbe a kisebbséggel szemben? Aki az integrálást szorgalmazta, nem volt tisztában azzal, hogy ebben az országban, az állami iskolákban a feltételek nem adottak. Vagy pontosan tudta, csak ez senkit nem érdekelt.

Amikor ezek a gyerekek belerúgnak a tanítójukba, amikor 7-8 évesen azt mondják a tanító néninek, hogy szopd le a faszom, geci, és ezt a társaik is hallják, akkor vajon elgondolkodik-e valaki, hogy milyen szintű a probléma?

Amikor ezek a gyerekek azzal fenyegetik meg a társaikat, hogy rugós bicskát hoznak be, amikor leköpik a többit, akkor vajon hová lesz a többiek nyugodt tanuláshoz való joga?

Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy egyre több sérült gyerek van. Olyan mélységesen mély problémák vannak a társadalmunkban, hogy azt nem lehet azzal elintézni, hogy egy normál közösségbe benyomunk gyerekeket, majd ellesznek valahogy. Mindeközben pedig tagadjuk a problémákat, mert a statisztika nem mutatja ki.

Azok a pedagógusok, akik még rendelkeznek valódi elhivatottsággal, akik még érzik, hogy a nevelés és az oktatás a munkájuk igazi értelme, lesokkolva hallgatják a trágár beszédet, szembesülnek a durvábbnál durvább agresszióval, amit az osztályukba járó gyerekek megélnek. És legtöbbször nincs segítség. A szülő ritkán partner. Inkább az ügyeleti idő végégig benn hagyja a gyerekét az iskolában, minthogy megoldást keressen. Nem akar a saját gyerekével lenni. Addig jó, amíg az iskolában hagyhatja. Szakember alig van, mert a probléma súlyossága akkora, hogy elmenekülnek a pályáról."

A teljes szöveget itt olvashatja el: hildasago.blog.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog