Képednél csak a lelked feketébb, avagy operavilág az aranykoporsó után


Plácido Domingo Franco Zeffirelli 1986-os, Otello című filmjében
FORRÁS: ORIGO

 

Szerző: Okovács Szilveszter

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 143. LEVÉL

Édes Néném,

"ne botránkozzon meg, kérem! Senki nem űz itt senkiből gúnyt – az aranykoporsó amúgy is foglalt, Vántus István, Szeged nagyszerű polgára írta meg az operát anno e címmel. De csak mert George Floydot, egy magáról megfeledkezett minneapolisi rendőr által brutálisan megölt afroamerikai állampolgárt is abban temetettek el, még nem kell letörölni az egyetemes kultúrtörténet táblájáról, ugye? Ha két éven belül lemezre vesszük, ugye, nem kell más címet adnunk a kiadványnak, mert ezzel sértenénk a halott amerikai emlékét? Vántus operájában ráadásul (a Móra Ferenc-i nagy történeti mű után) Diocletianus császárt rejti az aranykoporsó. De nekünk, magyaroknak – történelem esetleg ide vagy oda – sokat jelentő Attila nagyúr testét is aranykoporsó, körötte ezüst és akörül vas vitte és takarta, nekünk ezt jelenti ez a különös temetkezési jegy. Viszont a római cézár és a hun nagyfejedelem dúsgazdag volt, viszont George Floyd és az egész családja... – a többibe most nem mennék bele.

 

Merthogy a világért sem a belemenés szándéka íratja vele e levelet. George Floyd semmit sem tehet arról, ami halála nyomán kibontakozik, még akkor sem, ha különben visszaeső bűnöző volt, és nagyon úgy tűnik, hogy jogos, de messze nem arányos intézkedés során vesztette életét. Ugyanakkor az ő halálát mint ürügyet felhasználva szintet lépett a PC őrület, és ami az elmúlt években minket a Porgy és Bess c. opera kapcsán elért, kismiska a mai fejleményekhez képest. Nem, nem akarom magamon megnyomni a Porgy-automatikát, de a Neuer Züricher Zeitung minapi cikke is azt fejtegeti, miként állnak majd az operaházak ahhoz, ha pl. Pillangókisasszony alakját már nem veheti fel Cso-Cso-szánnak maszkolt európai művész? (Érdekes, arról nem írtak, hogy akkor is gond lenne-e, ha mint annyiszor, kiváló fekete énekesnő próbálná meg ugyanezt – ha tehát két, a fehér europidok által úgymond lenézett és kihasznált rassz érdeke kerülne egymással szembe?)

Sőt, a cikkíró ennél is tovább ment, hisz az érzékenységcunami ha beindul, nincs megállás Rigoletto púpjáig: kifigurázásként élhetik meg a testi fogyatékkal élők, Lady Macbethet meg majd a feministák követelik átformálni, mert egy nő nem lehet gonoszul hatalomvágyó, legfeljebb karrierista. Puccini jégszívű Turandotja kínai hercegnő, ha a blackmask, az arc feketére festése megalázó és száműzendő, könnyen eljutunk a húzott szem rajzolásának tilalmáig is – Néném tán emlékezhet Eötvös Péter, a világ legtöbbet játszott kortárs operaszerzője egy művének londoni vesszőfutására, amikor – már megint az arany! – az Aranysárkány című kamaradarab szereplőinek kínaiságát kérték számon a művet kitűző színházon. Annyit jegyezzünk meg, hogy Nagy-Britannia sok évszázados gyarmatbirodalom központja, népessége teljességgel kevert, pláne a nagyvilági fővárosban, tehát akár – ha nem is feltétlen kínai, de legalábbis – ázsiai típusú énekeseket is castingolhattak volna az amúgy projektjelleggel működő előadásra.

De mit kér számon ez a „kezem feje” alapon terjedni látszó rasszista dili az operán mint műfajon? A műfajon, amely eleve onnan indul, hogy emberek (máskor: gyerekeket, állatokat, sőt, növényeket vagy tárgyakat alakító emberek!) énekelve beszélnek, ahol a szerelmi vallomás vagy egy dühkitörés hangerejét, időtartamát a partitúra meg a karmester aznap esti belső késztetése határozza meg? Amely eleve felfüggeszti a napi valóságot, és olyannyira stilizált, hogy a fekete díva, Jessye Norman kifogástalan Grófnét énekelhetett Mozart Figaró-jának müncheni előadásán (senki sem tüntetett), Pavarotti harminc évvel és 60 kilóval a szó szerinti alak felett is sikeres lehetett éhező Rodolfóként a Bohémélet-ben (Budapest is látta), vagy ahol tapintatosan félre nézni sem szükséges, ha egynémely, Wagner által ugyan beírt, de szcenikailag kivihetetlen esemény történik – pl. békává változás, vagy egy elhajított dárda megállítása a levegőben?

És van, hogy egy énekes akkor is púpos, ha nem Rigolettót játszik; egész életében nagyon kicsi, pedig nem Zemlinsky Törpé-jének címszerepére készül; lehet vak, pedig nem Samson III. felvonására kérték fel; arról nem is szólva, hogy tizenéves lány akkor sem tudja elénekelni az emlegetett Cso-cso-szán szólamát, vagy Desdemonáét, ha ezt parancsba adja majd valaki. Apropó, Otello. Amúgy se egyszerű kiosztani, mert karizmatikus személyiség, idősödni kezdő férfi kellene hozzá, aki nemcsak, hogy énekes, de konkrétan vivőerős hangú hőstenor is. Na, de hogy szerecsen is legyen, az ezer produkcióban egyszer, ha sikerül. Már amennyiben az is fontos, hogy milyen maga a teljesítmény, és nem a bőrszín, a származás előbbre való – megjegyzem, utóbbi elv definíciószerűen valósítaná meg a rasszizmust magát. Hát nem őrület?"

 A teljes cikk itt olvasható Origo

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog