A fekete asszony 3. rész (Történet az 1849-es évből, a forradalom idejéből.)

A fogolynő mondá, hogy ő Jank-ot* igen jól ismeri, kinek édesatyja néhai férje alatt szolgált, s biztos benne, hogy a túlbuzgó románok e tettét nem fogja helyeselni.

Ezen határozottan ejtett szavai hatottak a környezetre, mert az imént oly dühös vad románok egyszerre megszelídültek, sajgó, vérző sebére hideg víz borogatásokat rakván.
A most már egészen megszelídült elöljáró azt kérdé tőle: „hová szándékozik ?“


— Fehérvárra
— S meddig lesz ott ?
— Míg a várba feljuthatok, minthogy nyugdij-fizetési ivem ott
feledéin.“
— Igaz úton jársz, tovább mehetsz — válaszolt helyeslőileg Pap — *
nehogy a második román táborban Tövisen kellemetlenség és baj érjen fedezetet rendelek melléd; de csak úgy, ha fizetsz.
A nő erre rögtön két darab arannyal kínálta meg őt, de ez csak egyet fogadott el.

Károlyfehérvárra csakugyan sikerült baj nélkül bejutnia s onnan, a Bem táboráig szerencsésen elért.
A lángeszű vezér, Bem, csakhamar felismeré a nőben a leleményes ésszel párosult vállalkozó szellemet s a halált megvető önfeláldozást, miért is is a legsürgőbb feladatául a Szebenbe juthatást tűzte ki.

A fekete asszony, ünnepélyesen letett esküjéhez képest, a vezér parancsát azonnal teljesítői igéret azonban igen nehéz feladat volt, mert oda útlevél nélkül bejutni nem lehetett. Ő ezt akadályt is képes volt legyőzni. Egy falusi szász pórnőt sikerült holmi koholt szerelmi kalanddal elámítani, de főleg szép összeg pénzért megnyerni, s arra bírni, miként ez megigéré, hogy másnap reggel magával viszi őt Szebenbe. — Következő nap hajnalán szász nőnek öltözködve, mint tej árusnő, csakugyan bement Szebenbe, s a vásárban tejet árult.

Midőn szerencsésen visszatért, s Bem apónak híven előadá eljárását, az ősz vezért bámulatra ragadta eszélyes (eszes) ötletével. Ezek után csakhamar kíváncsian kérdé a tábornok: adná elő megbízatásának eredményét, leginkább pedig mondaná el, hány fontosak az ellenség ágyúi?
E kérdés nagy zavarba hozta a fekete asszonyt, s kénytelen lőn bevallani, hogy erre figyelme ki nem terjedt. Ily hiányos eljárása felett, szégyen borítá el arcát, s szótlanul hagyá el a nagy vezér táborát.

Azonban félóra sem telt bele, ismét visszatért Szebenbe. Midőn veszélyes útjából másodízben visszatért s Bem elébe lépett, volna, a nagy vezér e szavakkal fogadá őt: „Ah itt van kegyed, ki Messiás!?“
Az imádott tábornok e kegyteljes megszólítása, mily dús jutalom volt a kiállott fáradalom és rettegésért!

Innen, alighogy megpihent, ismét Fehérvárra utazott, hol Ince orvostudor karjának sebére egy gyorshatású gyógyszert alkalmazott, mely habár égető fájdalmat okozott, de csakhamar gyógyulását idézett elő.

Román pórnő ruhában lévén öltözve, egy tizedes vezette fel őt a várba s egy ezüst húszassal megajándékozá, mivel, úgymond, neki nagyon tetszik. (Midőn később Kolozsvárt a katona tizedessel való kalandját Csányi Lászlónak elmondá, a főkormánybiztos elkérte a húszast, és azt örök emlékül eltenni igéré.)

Midőn Bem bevette Szebent; л fekete asszony másnap ott volt s fölment a vezérhez, ki annak fehérvári eljárása feletti megelégedését s örömét fejezvén ki, mondván: „most már Fehérvárt vagy Brassót kellene bevenni. Tovább folytatá: „fegyver társnő! találjon kegyed valahol még egy nőt, itt cselt is kell beleszőni a játékba.”

A tábornok e felszólítására kissé utána gondolt a javaslott tervnek, míg végre mondd: „meg lesz tábornok úr.“

S midőn megfogant eszméjét az öreg úrral közlötte volna: Bem rögtön írt Csányi Lászlónak, megköszönvén, hogy ily ügyes segédet küldött számára. Volt Bemnek egy Kurcz nevű hadsegédje, ki mindannyiszor nagy kíváncsisággal faggatta a fekete asszonyt, annak titkos eljárásairól tudakozódván. Ekkor is szorgalmatosán kérdezősködött: hova s mi járatban megyen? De az óvatos hölgy azt adá válaszul, hogy a jó gyermek nem fecseg a tanodáról. Csak később tudá meg a kíváncsiság valódi okát.

Bem utasítása folytán megpróbált a szebeni hatóságtól útlevelet kérni Brassóig, hogy ezáltal útja könnyítve legyen, e fáradozása azonban meghiúsult; sőt a jelenlegi magyar pénzügyminisztérium titkára Gyújtó Lajos, akkori szebeni lakos buzgó közbenjárása is sikeretlen maradt, útlevelet nem akartak számára adni.

Nem maradt tehát egyéb hátra, mint visszautazni Tordára, s innen a mezőségen át, egy román pap segélyével, nagy életveszély között Brassóba jutott, a hová mint székely pórnő egy hordó pálinkát vitt árulni.
Brassóban, az odavaló r. k. plébánus-apátot, Kovácsot, ki néhai férjének jó barátja volt, fölkereste, bízván benne, hogy terve kivételéhez segédkezet fog nyújtani, s hitében nem csalódott.A nevezett úr több odavaló tekintélyes házakhoz elmenvén, közölte azokkal mindazt, amire őt felkérte; miszerint biztos kútfőből tudja, hogyha a magyaroknak fegyveres erővel kell majd Brassót bevenni, azon esetre Bem a honvédeknek szabad rablást engedni szándékozik, s azonfelül nagy sarczot fog vetni a városra mindezek folytán a titokba avatott úr s lelkes hazafi minden ismerős s előkelő brassai családoknak javallá: jobb ha békés úton kiegyenlítik a bajt, s megelőzik a vészt, mintsem a végpusztulást bevárják.

Ezalatt a fekete asszony sem maradt tétlenül, a vásártéren pálinkás hordója mellett sírt-rít keservesen, miro, természetes, hogy többeket oda csalt a kíváncsiság s a részvét az alsó osztályból ép úgy mint az értelmiségből, kérdezvén : mi baja? s miért sír?
— Hogy ne sírnék — válaszolá — miből élek én ezután, s hol adom el italomat, ha a honvédek elpusztítják Brassót; már pedig az úgy lesz, mert férjem üzente, aki Bem táborába szolgál.

Ezen cselfogás is hatott, s ennek híre villámgyorsan elterjedt a városon. Azonkívül egy ügyvéd is nagyban előmozdította az ügyet.

Végre el lőn határozva a város feladása. A határozatot a tett követte. Mire nem csekély befolyással lehetett azon körülmény is, hogy a brassói szászok közül többen rokonszenveztek a mag) árokkal, mi tán onnan eredt, mivel nagyobb része székely dajkát és cselédet tart.

S így isten segélyével s méltán mondhatni, a fekete asszony fáradozása következtében Brassó minden vérontás nélkül a magyarok hatalmába került. Hány emberélet s mily sok vagyon kiméltetett meg ezáltal az enyészettől.

Midőn másod ízben ment Brassóba, már akkor Bemet seregével együtt ott találta, s egyenesen hozzá sietett. A tábornok segédje Kurcz nem akará őt bebocsátani, mivel, úgymond, az öreg úr alszik, azonban ismét kíváncsian kérdezősködött, sőt a főkormánybiztostól kapott teljes meghatalmazványát is elkérte.

Igen feltűnő és gyanús volt az éleseszü hölgy előtt Kurcz modora s következetes magaviseleté, melyről, midőn Kolozsvárra érkezett, Csányi előtt említést tőn. A tiszta lelkű hazafi azt mondá, hogy ez korántsem méltó a figyelemre, s erre épen semmi súlyt sem lehet fektetni.

Azonban, habár mindene is volt a fekete asszonynak, de nyugalma épen nem, mert alighogy egy küldetéséből megérkezett, máris újólag mennie kellett. Ezúttal is Csányi a székelyföldre, Csíkszeredára küldé őt, ahol Gaál Sándor egy főtisztet, Balázsi Gergelyt, mint a magyar kormány elleni állítólagos népbujtogatót, elzáratott, a hová Könczey hadnagy kíséretében elindult, kit a főkormánybiztos fedezetül adott melléje.
A fekete asszony. minden küldetésében óvatosan és okosan járt el, amint Csíkszeredára érkezett, mindenekelőtt az alsóbb osztály vezetőit, vagy miként a nép nyelvén mondani szokták: a falu száját, a kolomposokat kereste fel, s azoktól kérdezősködött, úgymint kántor-, molnár-, kiszolgált katonáktól stb.. Klönféle ürügy alatt beszédbe ereszkedett velők, az ügy mibenlétét kipuhatoló, s csakhamar kiderült, hogy Gaál Sándor elragadtatott vakbuzgóságában e dolgot kissé elhamarkodta.

Természetes, hogy a fekete asszony missiója ily kis helyen nem maradhatott titokban, a fogoly fia elment hozzá, atyja ártatlanságáról felvilágosító őt s közbenjárását kérte, ki is azonnal írt Csányi Lászlónak Kolozsvárra, minek folytán a tisztes öreg úr, Balázsi Gergely
néhány nap múlva szabadon lő i bocsájtva.

*Avram Iancu Janku (Jánk) Ábrahám, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/j-8C003/janku-jank-abraham-8C619/

(Folytattatik.)

Sokszorosítás átmásolás minden formájában kizárólag a Szék-helyek engedélyével lehetséges.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog