Idén egy kicsit minden más, így a gyertyagyújtás és az adventi időszak is más lesz. Kézdivásárhely Önkormányzata és a Vigadó Művelődési Ház minden erejével arra törekedett, hogy az ünnep szépségét, a várakozás meghittségét tudja megteremteni ebben a helyzetben is. Megszokott adventi gyertyagyújtás a főtéren nem lesz, helyette az éterbe költözik a programsorozat, az önkormányzat és a Vigadó közösségi oldalára.

Adventi online erkélykoncertek a Hagyományok Házában

A Hagyományok Háza advent négy vasárnapján koncerttel jelentkezik a Corvin téri székházának teraszáról. Az eseménysorozat a Hagyományok Háza Facebook oldalán és YouTube csatornáján követhető.

Forrás: Háromszék napilap

A napokban jelent meg Tóth László kézdivásárhelyi újságíró Kézdiszék 1917–1920 forgatagában – szemtanúk visszaemlékezéseinek a tükrében című könyve a baróti Tortoma Könyvkiadónál. Történelmünk rovatunkban ma – az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román nemzetgyűlés közelgő évfordulója okán is – a könyvből idézünk. Közöljük a szerző előszavát, szemlézzük a korabeli esztelneki élősködésről és berecki atricitásokról szóló egyházi bejegyzést. Továbbá dr. Csermák Zoltán tollából közöljük az anyagnak a könyvben megjelent recenzióját.

A bombatámadást megélt Bereck. Fotó: A szerző gyűjteményéből

A Hagyományok Háza és az Erdélyi Magyar Népzenészek Egyesülete támogatói gyűjtést és gálaestet szervez nehéz helyzetben levő népzenészek megsegítésére.

Az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége a XVII. Országos Népművészeti Kiállításon való részvételre hirdetett meg januárban pályázatot. A győztes erdélyi pályamunkákat virtuálisan tekintheti meg a nagyközönség.

A közös történet a közös identitás kulcsa. Azokhoz tartozom, akikkel osztozom a közös történetekben. Márpedig a valahová-tartozás igénye az egyik legerősebb lélektani szükségletünk. - Kozma-Vízkeleti Dániel írása, részlet, corvonak.hu

Mozgatórugóink, preferenciáink, érzékenységeink, elképzeléseink, értékeink, hiedelmeink, küldetéseink, szokásaink, szabályaink, életelveink saját életutunk mellett családunk és tágabb közösségünk történetében gyökereznek.

Egy kis visszatekintés a múltba. Megtudjuk, hogy az “alma nem esik messze a fájától” így van ez a mi bakszászunkal is a Claus Iohannis-szal is (miért is nem cseréli le azt a ronda K betüt C-ére nem tudom). Szőcs István írását olvasva a regi.helikon.ro oldalán fény derül a szászok jellemére, és megértjük a mi “Iohanis-unk” farizeus jellemét is, valamint annak családi és történelmi hátterét. A 12. században mikor megkezdődött a betelepítésük olyan széleskörű autonómiát kaptak, amit ma is megirigyelne minden kisebbség Európában, mégis mindig utálták a magyarokat, például: a többféle szász dialektusok között nem boldogultak a  kommunikációval, akkor nem magyarra váltottak, hanem románra.  Nem szaporítom az íráshoz hozzáfűzött véleményem, csupán a jellemükre utalva még annyit hozzáfűznék annak a kapcsán, hogy  mennyire tisztelik múltjukat:
“az erdélyi szász népcsoport hétszázötven éven át virágzott, ezt követően kevesebb mint hetvenöt év alatt felszámolódott.”

Az igazi alkotás szeretetelvű, legyen az szobrászat vagy intézményvezetés – vallja Vargha Mihály szobrászművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Nem a százszázalékosan tudatos művészetet tartja az igazinak: ha váratlanul megreped a fa, belerajzolva folytatja a repedést. Csinta Samu beszélgetett vele a Helyőrség.ma oldalán.

Beszélgetés Csinta Samuval a Kallós-fotógyűjteményről

 A Hagyományok Háza feladatának tekinti Kallós Zoltán életművének ápolását és népszerűsítését. Az intézmény gondozásában az erdélyi néprajzkutatóról 2016-ban jelent meg riportkötet, Kallós fotógyűjteményének válogatását a Hagyományok Háza ősszel tette közkinccsé. Csinta Samu újságíró, A lélekmentő könyv írója a kutatóhoz fűződő emlékeiről osztja meg gondolatait a fotógyűjtemény fényében.

Balázs D. Attila az erdon.ro oldalán így vélekedik a könyvről:

„Német szövetségeseinktől kezdve a Monarchia minden nemzetisége képviselve volt az itteni katonaságban. S akik a katonai megszállást csak hírből ismernék, azoknak fogalmuk alig lehet arról a pusztulásról, amit kis és majorvagyonban és az erkölcsök lazulásában jelent.” Így tudósított a háborús hétköznapokról a kézdiszéki Bereck plébánosa, aki nem láthatta előre, hogy mindez még semmi, ahhoz képest, ami 1920 után jön. Hogy Gábor Áron szülőfalujából néhány éven belül egy belső romániai település válik Bretcu néven. Az idáig vezető, 1917–1920 közötti történelemformáló korszakot dolgozza fel Tóth László: Kézdiszék 1917-1920 forgatagában című kötete a régi nagy Magyarország legkeletibb kisrégiójára fókuszálva.