Megosztás
FaceBook  Twitter


Szerző: Menyhárt László

Szemelvények a szerző 2006-20 között írt, A Csontváry-rejtvény (Tiltott művészettörténet és
hit, avagy a bölcsesség képeket szerkesztett magának) c. könyvéből, E-book Könyvház és
Kiadó


Mottó helyet:

- Direktor Úr! Van egy igazi hollywoodi világszámom – közli a cirkuszi bohóc.
- Nagyszerű, a hagyományos helyi mutatványokból már úgyis elegem van. Miről van szó?
- A kupolába fölfüggesztünk egy hatalmas, színes kristálygömböt, megvilágítjuk, forog és sziporkázik…
 -Eddig jó. Aztán?
 -A porondra bevontatunk egy ágyút, megcélozzuk a gömböt, a dob pereg, a nézőtéren az izgalom
pattanásig feszül…
- Fantasztikus! És?
- A csinos kis asszisztensnőm meggyújtja a kanócot, s az ágyúgolyóval telibe találjuk a gömböt…
- Ajvé! S aztán mi történik?
- A gömb diribdarabra törik, s nem fogja elhinni, ömlik belőle a fekália. A zenekar, a nézőtér tiszta
trágyalé, Ön, direktor uram szintén tiszta f.s.
- Na, na! S Ön, művészkém hogy van benne e világrengetően sz.rhányó szuperprodukcióban?
- Nos, ekkor ügetek be én fehér lovon, fehér szmokingban.

 


Képek: Mel Columcille Gerard Gibson (1956- ): A passió, filmjelenet, 2004 - Pilátus, a Gresham-törvény római helytartója: Ecce Homo (Íme az ember)

Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő, vászon, 100 x 82 cm, 1903 (Modern Magyar Képtár, Pécs)
Hieronymus Bosch: Krisztus keresztvitele (részlet), olaj, fa, 74 x 81 cm, 1516 (Szépművészeti Múzeum, Ghent, Belgium)

Képek: Szebellédy Géza (1941-2012): Bernáth Aurél a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, Kádár János (1912-1989) társaságában a Budavári Palotában megnyílt kiállításán, MTI-fotó, 1972
Bojár Sándor (1914-2000): Pátzay Pál a műtermében Lenin-szobrot mintáz a budapesti Felvonulási térre, fotó, 1964 (Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét)
Thomas Gresham szabadkőműves koponyával, olaj, vászon, 1544 (Mercers-gyűjt., London)

 

A Gresham-palota földszintjén működött egykor a Gresham Kávéház, s hetente kétszer itt
tartotta összejöveteleit a híres-hírhedt művészeti társaság, a Gresham-kör. Támogatóik-
gyűjtőik főleg a félellenzéki, liberális zsidó nagypolgári réteghez tartoztak. Az 1930-as
évektől az egyfajta zártkörű csoportosulás meghatározó szerepet játszott a Szinyei Merse Pál
Társaságban (1920-49); arisztokratikus – az évezredes, igazán egyetemes, egyszersmind
magyar hagyományokat, műveltséget, alkotásokat, a mélyenszántó népművészetet lenéző –
szalonművészeti értékrendjét a Magyar Művészet folyóiratban és az Ars Hungarica-
sorozatban terjesztette. E szűkebb baráti kör tagjai: Berény Róbert (1887-1953), Bernáth
Aurél (1895-1982), Egry József (1883-1951), Márffy Ödön (1878-1959), Pátzay Pál (1896-
1979) és Szőnyi István (1894-1960), a kritikusok, művészeti írók közül pedig Genthon
István (1903-1969), Petrovics Elek (1873-1945), Rózsa Miklós (1873-1945), Oltványi
Ártinger Imre (1893-1963), valamint Fruchter Lajos (1882–1953), Radnai Béla (1891-
1962) és a sírkőfaragó Szilágyi Sándor műgyűjtők.Az inkriminált Művészet-számban Pap a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti
Intézetének lépcsőházába, 1967-ben készült Történelem c. Bernáth-freskót elemezte. Igen
szemléletesen kimutatta, hogy a mester „monumentális”, önmagára hangolt hevenyészett
pillanatképeinek szervetlen halmaza, szemlélete mennyire silány, talmi, illékony, szűk
látókörű és érdektelen az egyetemes művészettörténet általa nem ismert-értett remekműveihez
(nagy távon is értelmes, maradandó üzeneteket közvetítő szerves folyamatábráihoz) képest.
Jómagam a Gresham-kör normatív esztétikájával foglalkoztam, mivel Bernáth a Rákosi- és
Kádár-rendszerben, Pátzay pedig az utóbbiban - paradox módon a munkásosztályt „szolgáló”
szocialista realizmus kötelező irányelve mellett - számottevő elméleti tevékenységet is
kifejtett az általuk képviselt nagypolgári művészeteszmény szinte ugyancsak kizárólagossá
tétele és nem utolsósorban a portékáik népszerűsítése-megrendelése-forgalmazása érdekében.
(A Gresham-kör egykori festőinek világszámai manapság is jókora összegekért kelnek el a
normális művészeti értékrendet a feje tetejére manipuláló, a hazai gyökerű magas szintű
művészetet jócskán alábecsülő vagy kirekesztő árveréseken.) Bernáth – szabadkőműveshez
talán nem méltó türelmetlenséggel és sárga irigységgel a rózsaszínű szobájában – így
fogalmazta meg a mindenkori kirekesztő utasítást a nem szalonképes naiv, önművelő
művészekkel, kiváltképp a tudatos ösztönösséggel elhívatottan alkotókkal – többek között a
tanult kollégával, Csontváryval - szemben: „…az autodidakta kibújik a kultúra ama kényszere
alól, amelyik a festőket vaskövetkezetességgel bizonyos sorrendbe állítja, azaz
látásképzeteiket egymásból merítteti…, s így a kultúra organizmusában olyan helyet foglal el,
mint az emberi szervezetben egy idegen test…, amire sanda szemmel kellene néznünk,
ahelyett, hogy pátyolgatnánk…”

Ugyancsak sanda szemmel méregette Csontváryt a XX. sz.-i „korszerű” képzőművészeti
irányzatok propagandistája, Kállai Ernő (1890-1954) művészeti író is. Bár a mindmáig
sulykolt Csontváry és Henri Julien-Félix Rousseau (1844-1910) közötti párhuzamot
elvetette, az 1926-ban Budapesten és Lipcsében kiadott Új magyar piktúra c. könyvében,
ájultsággal borul le a naiv festő nagysága előtt (egyáltalán: minden előtt, ami párizsi, berlini,
londoni…). Szerinte Rousseau naiv művészetében több évszázados, kimunkált, alapos,
részletező francia festői kultúra ölt testet. Ezt állította szembe az állítólag mindent egyetlen
misztikus ihlet adományával elérni akaró Csontváry zsenikoncepciójával, „fellengzős
lelkével”, amelynek kifejeződései „minden eleve tervszerű rend, mérték és egyensúly híján
tódulnak a vászonra”, s amely a „magyar ugar... nagyzoló képzeletét és elhanyagolt,
szegényes anyagiságát vitte vászonra”. A „tévedhetetlen” Kállai a nagyvárosi absztrakt
művészeti dzsungel nagyzoló, ám végletesen provinciális, szűk látókörű bűvöletében illette az
irányadónak szánt talajtalan avantgárd esztétikájában parlagias kritikával a magyarul
szabatosan képíró Csontváryt. Azt a hihetetlenül művelt festőlángelménket, aki eleve egy
szent, több évezrede kimunkált tervszerű rend, mérték és egyensúly szerint alkotta a
választékosan gazdag felületű, mindenkor a tartalomhoz illő szín- és motívumvilágú, a
természet rejtett arcát föltáró napút festményeit.

Folytatjuk

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog