Markó Béla volt szövetségi elnök úgy vélekedett: az „RMDSZ-t a romániai magyaroknak az az igénye hozta létre, hogy saját választott politikusaik legyenek, és ne mások mondják meg, mi jó nekik. Kijelentette: "segítsenek minél többen, segítsen Magyarország, de döntsünk mi a saját sorsunkról". Felidézte: az RMDSZ alapításakor a közösség olyan politikusokat akart, akikben meg lehet bízni, mert nem a saját újraválasztásukra gondolnak, hanem a közösség boldogulására. „Nem tudom, sikerült-e nekünk ilyen politikusokká lennünk, de egykor mindenképpen ezzel a hittel indultunk útnak” – zárta beszédét Markó.

Markó záró mondatából sejteni lehet, hogy miként és honnan indultunk, azt pedig, hogy hová jutottunk látjuk, kár ezt taglalni.

 

     A kezdetekről halovány megjegyzés szólt az ünnepen, úgy fest, hogy az RMDSZ történet a Markó-érával kezdődött. Még egy mondat eréig maradjunk a kijelentése mellett: "segítsenek minél többen, segítsen Magyarország, de döntsünk mi a saját sorsunkról". Populista szöveg, ki akarja meggátolni az RMDSZ politikusait a döntésekben, a választó polgárokon kívül akik a polcra juttatják vagy sem? Markó kijelentésének inkább felelősség áthárítási felhangja van. Ha sikerül az emberek tudatába elültetni, hogy valakik valamiért befolyásolják a döntéseket, meg is van az alibi, ha rossz, vagy a saját érdekeiket védő döntést hoznak.

     Igen a kolozsvári ünneplésen a kezdetekről kevés szó esett. Az időszak míg Domokos Ernő volt a szövetség elnöke úgy látszik nem is létezett, pedig az akkor kivívott jogokhoz képest a Markó-Kelemen éra visszalépésekkel van kikövezve.

     Tudatos, vagy tudatlanságból elkövetett ballépésekkel legalább így harminc év után miért nem mer szembenézni az erdélyi magyar politikai elit? Mára már kialakult egy meghatározó politikai elit, akiket naivoknak nem lehet már nevezni. Akik magukat a kezdetekkor kikiáltották politikusnak és (ma is egyesek meghatározó egyének) oda álltak a szövetség élére ma sem merik vállalni tévedésiket, de az utánuk következők sem. Az akkori naivitásukból, befolyásolhatósukból, és tudatlanságukból kifolyólag folyamatosan vesztettünk és vesztünk a politikai súlyunkból. Az is igaz, hogy nem ment egyszerűen, zökkenő mentesen nulláról felépíteni az erdélyi magyarság intézményrendszerét, körvonalazni kellett azt a keretet, mely meghatározza a létünket és viszonyulásunkat, mint nemzetiség a többségi román közegben.

     Szembe kellene nézni és elemezni a kilencvenes években amerikai moderálással és közvetítéssel Neptunon megkötött paktummal. A román pártokkal történt tárgyalásokon elkövetett tévedésekkel, amelyek az esélyeinket csökkentették. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a moderátorok inkább a román feleknek kedveztek. Közre játszott a magyar tárgyaló politikusok befolyásolhatósága is. Sajnos 2014-ben Brassóban megismételt tárgyalás, mely Tamás Sándor és Antal Árpád autonómia kapcsán írt tanulmány körül forgott, sem vezetett semmilyen eredményre. A neptuni tárgyalásokat elemző Átlátszó Erdély így vélekedik:

Az Átlátszó Erdély birtokában lévő, eddig publikálatlan iratanyagból és egy sor háttérbeszélgetésből leginkább az az értelmezés tűnik valószerűnek, hogy az erdélyi magyar politikusok nem voltak felkészülve arra, hogy ezeken a magas szintű megbeszéléseken sikeresen képviseljék a közösség érdekeit. Nem voltak képesek felmérni a saját mozgásterüket, nem látták át a külpolitikai kontextust, és több olyan hibát is elkövettek, melyek végső soron gyengítették a tárgyalási pozícióikat.

A közvetítő szervezet, az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) semlegessége megkérdőjelezhető. A PER-csapat egy tagjáról, Larry Wattsról (moderátor Sz-h. Megjegyzés) feltételezhető, hogy a romániai kisebbségi jogok rendezése helyett csak egy kirakategyezség megkötésében volt érdekelt.

A PER őszinte közvetítői szándékait illetően kérdésekre ad okot az is, hogy a dokumentumok egyértelműen bizonyítják: a moderátorok már a találkozók legelején szívességet tettek, később nagy értékű ajándékot, esetenként pénzösszegeket juttattak el a magyar fél képviselőinek.”

 

     Közben fogalomként megjelent kis lépések politikája Markóval jelent meg (ez valami oknál fogva kimaradt az ünnepi beszédből). Ekkor jelent meg az ideológia a váltás is, besimulni a balkáni román politikába, a lényeg a tűzhöz közel lenni a többit, majd meglátjuk. Az RMDSZ ekkor már nem tudta elviselni a szervezeten belül a radikálisabb kritikát, ezért azokat akik ezt képviselték lassan mellőzték, pedig az elv az volt, hogy a kialakult platformok adják a szövetség sokszínűséget, a másképp gondolkodók dönthettek beállnak a sorba, vagy odébb állnak.

     Az egyházi vagyon és az erdélyi magyar emberek jogos vagyonainak visszaszerzése mellé a szövetség nem állt ki teljes mellszélességgel, jó esetben némi tanáccsal szolgáltak, de konkrét segítség halovány volt. Így aztán későre alakult ki gazdaságilag tehetősebb közép réteg, amelyik oda állhatott volna a politikai elit mellé.

     A kis lépések a neptuni paktum eredménye. „leegyszerűsítve, várjuk meg a megfelelő időt, a lépésre, mikor ki lehet csikarni valamit a románokból, a jogaink elismeréséből, esetleg a parlamentben a hatalom árnyékában zsarolni szavazat reményében. Az utóbbi egyre haloványabb lett ahogyan a az erdélyi magyarság létszáma csökkent az elvándorlással és az itt maradottak körében a kiábrándulás a politikusaink nem mindig korrekt döntései következtében. Végig kellett/kell nézzük a balkáni politizálásba belesimult RMDSZ, hogyan veszít súlyából a román politikai életben, tehetetlenül nézik, hogyan szorítják vissza a magyar nyelv használatát, oktatást, iskolákat veszítünk, javainkat elkezdték visszaállamosítani, a kisebbségi jogaink gyakorlását akadályozzák.

     Az érdekvédelmi szervezetünk, mely időközben páttá alakult letért a reálpolitika talajáról. Többször is helyrehozhatatlan tévedésekbe bocsátkozott. Csupán az utóbbi hónapokra reflektálva elmondható, hogy a román politikát állítólag ismerve, mégis két tévedésbe is belecsúsztak. Mind azt emlegették politikusaink (ha nem így volt akkor félrevezettek minket) a szocialisták a többiekhez képest megértőbbek a magyarsággal, ezzel szembe a bizalmatlansági indítványkor ellenük szavaztak. A liberálisok mellé álltak, akik végül is becsapták (megint naivak voltak). Erre fel most mikor jön a második bizalmatlansági indítvány, kijelentik a liberálisok ellen szavaznak. Óriási tévedések az lett volna a reálpolitika, ha mindkét esetben hallgatnak. Akkor esetleg megmarad a PSD kormány és még egy évet regnálnak. Közben jön a helyhatósági és parlamenti választás, ki lehetett volna csikarni a hallgatás fejébe a mi szempontunkból ésszerű engedményeket.

     Sajnos a törvények úgy vannak Romániában megalkotva, hogy mindegyik cikkely mellett megtaláljuk a kiskaput, az egyértelmű jogalkotást nem ismerik. Az RMDSZ-nek kötelessége lett volna legalább kisebbségi ügyekben ha már több esetben zsarolással értek el eredményeket, ezzel a módszerrel a minket érintő törvényeket egyértelművé tegyék, vagy ki csikarni a reális jogalkalmazást. Ne beszéljünk másról csak a nyelvhasználatról, ahogyan meghozták valamikor a törvényt az tele van hibával, utólag igyekeztek kicsikarni némi változtatást, de ez se tette egyértelművé. A törvény szerint, a közérdekű információt két nyelven kell kiírni, a pontosítása, hogy mi közérdekű az már hiányzik. (Sajnos kényelemből, vagy nyomás hatására még a többségben se tartják be. Pedig ahogyan a hivatalos feljelentő eléri, hogy megbüntessék az elöljárókat a román nyelv használatának a betartásáért ugyanez érvényes lehetne a ellenkező esetben is.)

     30 év alatt nem sikerült az RMDSZ-nek kialakítani egy politikai gárdát helyi szinten, amelyből kifejlődhetett volna tényleges reálpolitikát folytató csúcspolitikusi elit. Ők kellettek volna legyenek jó gazdáji a településeknek, e helyet megjelentek a pártkatonák, ezektől megriadva sokan félreállnak a szövetség mellől. A kilátástalan „sártaposás”, ami kialakult a politikai életben és a tévedések sorozata vezetett oda, hogy a szavazók egy része elpártolt a szövetségtő, így alakult ki a helyzet, hogy veszélybe került a parlamenti bejutási öt százalék feletti küszöb elérése. A törvény biztosít néhány helyet a magyarságnak a döntéshozatali testületben, sajnos nem elég az eredményességhez.

     Szembe kellene nézzenek politikusaink a hibáikkal és a reálpolitika talajára lépjenek, ellenkező esetben a szövetség eredmény nélküli egyletté sorvad.

Agond: politikai harcban a belső és más ellenzéket annyira visszaszorították, hogy ezek nem lesznek képesek átvenni az erdélyi magyarság vezetését.

 

Tóth

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog